Fél Európa Hunyadiról beszél – hangzik el az egyik szereplő szájából a hétvégén debütált Hunyadi sorozat valamelyik részében. Az angolul Rise of the Raven címen futó tízrészes széria készítői remélik, a mondat a jelenben is érvényes lehet.
Több mint húszmilliárd forintos költségvetés, nagyjából száz beszélő színész, ötször ennyi statiszta és kaszkadőr, százhetven forgatási nap, számos forgatási helyszín Budapesttől Visegrádon át Babatpusztáig, a fóti filmstúdióban négy hónap alatt felépített nándorfehérvári erőd, kilenc nyelven felhangzó mondatok – csak néhány a nemzetközi koprodukcióban készült Hunyadi sorozattal kapcsolatban megemlíthető száraz tények közül. Ami talán ennél is fontosabb, az a rengeteg szív, lélek és munka, amit az alkotók beletettek, hogy a közös álmuk valóra váljon. Az nem más, mint hogy
egy magyar hőst nemzetközivé emeljenek úgy, hogy közben nem veszti el az emberi arcát,
az esendősége révén pedig a föld bármely pontján élő néző könnyedén azonosulhat vele.
Sorsa 1456-ban teljesedett be: a törökök ostrom alá fogták Nándorfehérvárt, Magyarország kulcserődjét, Hunyadi János a saját költségén felszerelt hadával, valamint Kapisztrán János szerzetes parasztokból álló keresztes seregével vonult fel ellenük.
A napokban debütált Hunyadi filmsorozat főszereplőjével beszélgettünk gyerekkori harangokról, magányos harcokról és arról, melyik volt a másfél éves forgatás legkatartikusabb pillanata.
Tényleg ezt az üzenetet kell megjelenítenie egy történelmi filmnek a saját népéről?
Mindezt olyan minőségben, mint egy hollywoodi produkció.
Mindenki No Árja, Simon és Ervin is csak azért maradt ki, mert maradt még az előző munkákból.
A címvédő mellett az Arsenal, a Dortmund és az Aston Villa is ott van a legjobb nyolc között.
Van egy igazán pocsék film, a megnézését senkinek nem ajánlanám, most mégis róla írok. Áthallások vannak e pocsék film és a globális helyzet között.
Nagyböjt az elcsendesedés ideje. Ilyenkor többet járok az erdőbe, elkezdődik a befelé figyelés, találkozás önmagammal.
